meguntam félni

Nem mondom, hogy nagy múlttal rendelkezem, már ami a párkapcsolatokat illeti, de én azt a kis időt is úgy csináltam, ahogy szerintem normális. Ha nappal találkoztunk, akkor is a szájára adtam az üdvözlő és búcsú puszit, függetlenül attól, hogy otthon vagyunk vagy a villamoson. Az utcán fogtuk egymás kezét, vagy átkaroltam. (Megjegyzem ez most is megesik.) Az éjszakain nyugodtan ültünk egymás ölében és bulikban teljesen egyértelműen lógtunk egymáson. Úgy ugrottam bele az egészbe, hogy leszarom, hogy más mit gondol. (Talán ezt az egy értelmes dolgot tanultam az alatt az egy év alatt, amíg a fogaskerekeket kergettem heti rendszerességű sírógörcsök közepette. Mert Hiperkarma is megmondta, hogy marhára nem baj, ha sosem bírtak, akik azt se tudják, hogyan hívnak. Pedig, akkor még nem is sejtettem, hogy ezt a fajta hozzáállást miben fogom hasznosítani...) Meg se fordult a fejemben, hogy másképp csináljam.

Persze, kicsi vagyok és azt hiszem, hogy enyém a világ. (Valószínűleg akkor is ezt fogom mondogatni, amikor az öregek otthonában totyogok a járókeretemmel.)

Igazából csak erre gondoltam:

Nagyon gyűlnek a piszkozatok. Ez se sikerült, de csak kirakok valamit...

írta: cafe-x, 2011. máj. 16. 14:56 - 1 komment

Eddig 1 komment érkezett ()

  • 1.  Viku
    2011. 06. 07. 10:44

    Sziasztok, én a leszbikus kapcsolatban felmerülő erőszak témakörében írom a PhD dolgozatomat. ha tudtok ötletet, tanácsod adni, netán van valami sztori, gondolat amit megosztanátok velem, írjatok! Esettanulmányok történések, vélmények, gondolatok, brainstorming, bármi jöhet! Segítsetek, rajtam keresztül megszólalhatnának a visszatérő problémák! Ha jól megírom, esély lenne rá, hogy kiadják. Hát ha van véleményetek, építő gondolatotok, akkor:

    skaldinna@yahoo.se!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.